Természet versek
Vidratánc
Holdfényes nyári hajnalon
a vidravár ajtaja nyitva.
Kalandot keresni indult el,
kis kócos Lutra, a vidra.
Csodás az éj: Hold, csillagok,
sötétlő vízfodor, hullám.
Hullám-taréjon fény ragyog,
a kis vidra úszik, mosolyog.
Övé az éj, a Hold, a víz,
Övé a vidám szabadság.
Várát először hagyta el,
nem kell néki a „rabság”.
Csikland a víz, a sás susog,
cikáznak az ezüst halak.
Fénytisztáson fürdik a Hold
- Nem őriznek a „várfalak”.
Zenél a szél, hajlong a nád,
bólintgatnak fürtös füzek.
Víz felett szentjánosbogár,
lámpási lebegő tüzek.
Kis vidránk ily szépet, csodást,
eddig álmában sem látott.
Vidra szívében gyúlt a vágy:
felfedezni a világot.
Csodás az éj, a Hold ragyog,
kacsintanak a csillagok.
Játszik a fény és az árnyék,
az éjszaka, vidra-ajándék.
És önfeledten táncot járnak
A bogarak, a fények, a habok,
Vidratánc csobog a vízben,
álmodom én, s boldog vagyok.
Nádország éji dala
Nádország
Nádvilág
Zsombékos
Fűzfaág
Fűzfalomb
Törzscsodák
Bukófűz,
Sásvilág
Zengnek
Víg koncertek
Zengnek az
Éjen át
Hajnali
Csalogány
Kedves víg
Dala száll
Odúban
Kis kuvik
Nappal ott
Megbúvik
Ám hogyha
Jő az est
Holdsugár
Fénye fest
Csillagot
Hullámon
Vibrál
Egy nádszálon
Csillogó
Víztükör
Tükrében
Csillagok
Holdsugár
Fénye fest
Víztükrön
Mozdulást
Kis kuvik
Kibúvik
Énekel
Hajnalig
Szentjános-
bogárka
Lámpása
Felragyog
Szúnyogok
Raja száll
És zümmög
Száz bogár
Táncolnak
A halak
Hínárbő
Víz alatt
Kis béka
Katonák
Ülnek nagy
Lakomát
Nádország
Nádvilág
Zsombékos
Szép csodák
Öregfűz
Vén berek
Én el nem
Feledlek
Ily szépet
Ily csodást
Hajnali
Pirkadást
Nádország
Éjdalát
Csalogány
Dallamát
Csillagok
Holdvilág
Langy nyári
Éjszakák
Éltetnek
Dallamot
Verseket
Dúdolok
Bugac folklór
Bugaci pusztán künn száguld a ménes,
Izzik a Nap s forró a hangulat.
Csikóslegények kurjantása hallik,
Két nagy komondor őrzi az utat.
Verejték csorog homlokon, háton,
– Kegyetlen tüzel fenn a déli Nap –
folyik amikor a galoppot járják
az idomított paripák, lovak.
Fekszenek, kelnek, két lábukra állnak,
Mikor a csikós jelt ad, csattint nekik.
A szürke nagy bika kolompját rázza.
Szikrát vet a Nap fényes szarvain.
Lomhán legelve egy gulya vonul el
Tülökdudáját fújja a gulyás
– Megbabonázva ülünk a padokon –
Pántlikás szamár köszöntve iáz.
Köpcös bajuszos juhász ül a hátán,
Kobakján csálén fent a kun kalap,
Szalagján kókadt kék búzavirágok,
Nagyokat szusszant ahogy elhalad.
Bégető birkák serege követi
Csavart szarvukon piros pántlikák.
Két kócos puli ugatva tereli
A bégető birkák megriadt hadát.
Most meg csikósok vágtatnak keményen,
Rúgják a port a száguldó lovak.
Karikás durran… tökfejek hullanak
Karókról… dinnye szerteszét hasad.
Majd kergetőzve sapkát lopnak éppen,
A győztes lovas lenget keszkenőt,
És meghajolnak ők… szilaj legények.
Tapsvihar köszönt minden elmenőt.
Délceg legény jő, ötlovas fogattal,
Talpa alatt két pej tompora.
Markában feszül az öt gyeplőnek szára,
Árvalányhajas mind az öt lova.
Utána hintó, rajta pusztabíró,
Kisbíró dobbal, egy pandúr egy huszár
Mögöttük betyár vasbilincsbe verve
– szegény fejének idege lejár –
Mily gyorsan jöttek oly gyorsan tűnnek el,
Borókás sarkán… leng a délibáb
Vagy csak porfelleg kevereg utánuk?
Nyomukat ugatják kis puli kutyák.
Ez volt a játék a bugaci pusztán
Ennyi volt… szép volt – egy kis döbbenet
Egy árkolt arcú ősz hajú kun legény
Levett kalapba bankót kéreget.
Ez hát a puszta folk-romantikája,
Órácska csupán a tikkadt ég alatt.
Szaporán kattognak a felvevőgépek,
S a romantikából néhány kép marad.
Őszi szép erdőn...
Őszi szép erdőn, fenn a Bükkben járok.
Már hűvösek a hajnalok
a fák a virágok fáznak.
Az ősz vége felé közeleg,
s az öreg bikák még-még orgonáznak.
Rozsdásodnak a szép színes levelek,
az erdő már télre készül.
( a hideg szelektől fáznak, )
melegség önti el lelkemet,
mert mégis nékem fuvoláznak.
Május a pusztán
Magony tanya, puszta csárda,
köszönt a május, orgonák
Ébred a puszta, zeng a dal,
zöldell a határ és sok virág
Nagy lila orgonabokrok
ölelik körül a házat.
Hatalmas viruló csokrok,
illata lengi a tájat.
A légben rétisas kering,
csikócska szökken a réten
Szikrázik a Nap, csillog a zöld,
őzsuta zsenge vetésen
Ballag… és követi párja,
barkás agancsú büszke bak.
Csodás a május a pusztán,
„mosolyunkban fürdik a Nap.”
Csárda udvarán muzsika,
cimbalom, hegedű, flóta.
Ropják a táncot, zeng a dal,
vidáman harsan a nóta.
Csikóslegény lóra pattan,
öt pej ló húzza a hintót.
Porfelleg száguld utánunk,
Juhász fújja a tilinkót.
Szomorkás édes, bús a dal
siratja (a) régi világot.
Köszönt a május, orgonák,
Szakítok lila virágot.
Beszívom édes illatát,
gomblyukba tűzöm szerényen.
Ölel a puszta, s májusom,
ébred a lélek-reményem.
Természetképek
A zöld fenyő kontúrjai csúcsán
a kék ég s a zöld is egyben áll
Bárányfelhők ballagnak a képbe,
és a kompozíció összeáll.
A fény és az árnyék, csak úgy játszik
a vibrálással új képet teremt
Dördül az ég.. megvillan egy villám
Természetképek és a klipp pereg
