Magamról
Akkor születtem, amikor a bombák hullottak. (1944.január 27. Budapest) Tűzben és vérben születtem, de a génjeimben betáplált ősi remény és jobbító szándék az árnyékkal és fénnyel megáldott életem során, úgy érzem költővé érlelt.
Szinte kis gyermekkorom óta próbálkozom versírással. Ez irányú késztetéseimet családom is táplálta; édesapám és Sándor bátyám is írt verseket.
A nádbuzogányos vadrécés kécskeitáj, a Tisza és holtága mind-mind versírásra ihlettek. A dal és a vers szeretete családunkban hagyomány, ez volt gyermekkori költői iskolám.
Középiskoláimat az ’56-os forradalom után Budapesten végeztem (túlélve a Tiszakécske-i repülőgépes sortüzet, melynek borzalma egy életre belém vésődött és motivált költészetemben.)
Vers témáim szerteágazóak: az élet, a természet, az élő világ szeretete számos versemnek ihletője. Írásaim többnyire a Tiszához és szűkebb hazámhoz Bács-Kiskunhoz valamint Kecskemét városához kötődnek. Ezért némely személyek úgy emlegetnek, mint a vidék, a Kunság verses krónikását.
Az elmúlt huszonöt-harminc esztendő alatt elég sokat írtam; többnyire verseket, de prózákkal, novellákkal, tréfás vadásztörténetekkel is próbálkoztam.
Ezen bevezető írásomat nem önéletrajznak szántam, inkább csak néhány momentumot szerettem volna elmondani költészetemmel és irodalmi tevékenységemmel kapcsolatban, azért is, mert a weblaphoz csatolt linkekben megtalálhatóak részletes önéletrajzaim.
Címszavakban ezen adataimból: Végzettségemet tekintve Erős Áramú Ipari Technikus, Munkavédelmi és Biztonságtechnikai üzemmérnök vagyok. Nyolc éve nyugállományba vonultam és Kecskeméten élek. Huszonhárom éve vagyok a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írok Baráti Körének tagja, alapító tagja, tizenöt éve elnöke.
Több, mint húsz esztendeje foglalkozunk Sándor bátyámmal (Kovács Sándor Pál, FILA díjas bírkózó edző) a Bács-Kiskun Megyei Hagyományörző Küzdőjátékok gyűjtésével és tanításával, melyeket jeles ünnepeken és falu napokon - a szabad térben mutatunk be, többnyire gyermekek bevonásával.
Eddig hat verses kötetem, egy netkötetem és egy CD-m került kiadásra. Több mint száz antológiában és újságban jelentek meg írásaim. Irodalmi és kulturális tevékenységemet az alábbi kitüntetésekkel díjazták:
2003 Pilinszky János-díj
2006 Fehér Mária alkotói-díj
2007 Kecskemét város „Közművelődésért" emlékplakett
2010 A kortárs irodalom támogatásáért, szervező és hagyományőrző munkásságomért megkaptam a Magyar Kultúra Lovagja címet.
ÜZEN A HOMOK
Nem vesznek el a lábnyomok,
versek, mert üzen a homok.
Pusztaszél szárnyán dallamok,
viszi a szél, üzen a homok.
Kapaszkodó gyökerekkel,
mélybenyúlón a szívekben
itt vagy… és itt vagyunk költők
Miénk e táj, a Kiskunság,
konok kunok szíve kötve,
homok és vér barátságba
Fürtös akác minden ága,
szikes puszták vadvirága
visszavár és visszahív:
csordakolomp, harangzúgás
erdő, mező, ősborókás,
Tiszatáj, a bukófüzek,
roskadó tanyák, kútgémes,
Bugac és a pusztaménes,
még a temetők csendje is
süppedő múlttal…, kereszttel.
Pléhkrisztusok szeméből könny
csorog,…mézszínű szőlőszemek
vére csurran bárnuló őszben.
E táj benned él, Tiéd is,
emlékek lánca köt, hittel.
Üzen a homok… a dallal,
a verssel… és nem felejt el,
kötődés, barátság… hidd el!
